[luciennepoor]

Tavaly februárban elvesztettem a nagymamámat. Nem volt hirtelen, fél évig betegeskedett, mire végül elment. De a gyász akkor is fáj. Két hétig nem tudtam normálisan dolgozni. A főnököm, Tamás, végül behívott az irodába, és azt mondta: “Figyelj, értelek, de a raktár nem állhat meg.” Hazaküldött egy hét fizetés nélküli szabadságra. Nem haragudtam rá. De a bankszámlám igen.

Március elsején ültem otthon egyedül. A párom külföldön dolgozik, a gyerekünk nincs. Csak én meg a négy fal. A mama után maradt pár dolog: egy régi falióra meg egy boríték, amiben három darab hatezer forintos bankjegy volt. Soha nem beszéltünk róla. Valószínűleg a temetésre tette félre magának. Nem használtam fel rögtön. Ott tartottam a fiókban, mintha egy darabka ő még itt lenne velünk.

A harmadik napon, amikor már annyira untam a saját gondolataimat, hogy a plafont bámultam órákig, elővettem a laptopot. Nem akartam semmi komolyat. Csak valamit, ami eltereli a figyelmem. A hirdetések között ugráltam, amikor egy kaszinós oldalra kattintottam. Nem érdekelt különösebben. De aztán megláttam egy lehetőséget: új játékosoknak promóciós kód. Beírtam a keresőbe, hogy milyen kódok léteznek. Az első pár már lejárt. Aztán találtam egyet, ami aktív volt.

A vavada promo kódot nem kellett hosszasan keresni. Egy fórumon írta valaki, hogy ez még kipróbálható. Beírtam a regisztrációnál, és kaptam valami bónuszt – nem nagy összeget, talán 1500 forintnyi pörgetést. De nem kellett hozzá befizetnem semmit. Semmi kártya, semmi utalás. Csak a kód, és pörgethettem. Elkezdtem játszani, de úgy, hogy a mama pénzéhez nem nyúltam. Amit a vavada promo adott, azzal játszottam. Ingyen. Kockázat nélkül.

Az első este semmi. Kipörgettem a bónuszpörgetéseket, nyertem talán 800 forintot, aztán eltűnt. Nem izgatott. Másnap újra beléptem. Nem volt újabb promóció, de a rendszer dobott egy felugró ablakot: “Aktív játékosoknak új kód”. Valamiért nekem is járt. Beírtam a vavada promo második változatát, amit az oldal ajánlott. Ez már komolyabb volt. Huszonöt pörgetés egy középkorú játékra, ahol kardok meg pajzsok voltak.

A huszadik pörgetés körül valami megváltozott. A gép elkezdett zenélni. A pajzsok összecsaptak, megjelent egy sárkány, aztán egy szörny, aztán megint egy pajzs. Nem értettem, mi történik, de a számlám 4 200 forintot mutatott. Az ingyenpörgetésekből. Nem tettem bele egy fillért sem. Kivettem azonnal. Ott landolt a bankomon. A mama pénze még mindig a fiókban.

A harmadik nap volt a fordulat. Reggel felkeltem, és azt éreztem, hogy ma nem akarok a plafont bámulni. Kivettem a borítékot a fiókból. Megfogtam az egyik hatezrest. Azt mondtam magamnak: a mama ezt neked adta. Nem a temetésre. Hanem arra, hogy élj. Bementem a konyhába, főztem egy kávét, és kinyitottam a laptopot. A vavada promo kódokat már nem lehetett újra használni. De a számlámon ott volt az előző napi nyeremény.

Feltöltöttem a hatezret, plusz a nyereményt. Összesen valami tízezer forint. Nem sok. De elég. Elkezdtem egy egyszerű rulett asztalon. Nem nagy tétekkel. Kétszázasokkal. Megfigyeltem, hogy milyen számok jönnek. Nem hittem a mintákban, de valamiért a 17-es többször is előjött. Aztán a 23-as. Aztán megint a 17-es. Feltettem mindkettőre ezer-ezret. A golyó megpörgött, és megállt a 23-nál. 36 000 forint. Egy kör. Ott ültem, a kávém kihűlt, a szobában meg hideg volt. De a számok ott villogtak a képernyőn.

Nem álltam meg. Kivettem az eredeti hatezret. Vissza a borítékba. A többivel folytattam. Még egy kört. Megint a 17-re és 23-ra. A golyó megállt a 17-nél. Még 36 000. Most már majdnem 70 ezer. A kezem remegett. Becsuktam a laptopot. Itt kell abbahagyni.

Másnap felvettem a pénzt. A mama borítékjában ott maradt az a hatezer, amit sosem használtam fel. A többiből vettem egy sírkövet. Nem nagyot, egyszerűt, fehéret. Ráírattam a nevét és a dátumokat. Amikor a kőfaragó megkérdezte, hogy ki fizeti, kifizettem. Készpénzben. Aztán elmentem a temetőbe, és letettem a sírra egy szál virágot. Nem sírtam. Csak álltam ott, és azt gondoltam: “Mama, ezt neked köszönhetem.”

A vavada promo azóta is a jegyzeteim közt van. Nem használtam többet. Nem is akartam. De azt a három napot, amikor a semmiből, egy promóciós kód meg némi szerencse összehozta, amire a fizetésem se volt elég – azt nem felejtem el. Nem a pénz a lényeg. Hanem hogy a gyász közepén, amikor minden szürke volt, egyszer csak kinyílt egy ajtó. És nem kért érte semmit cserébe.

[Author]

Posts